A sci-fi irodalom mesterei

2015-07-22 at 09:57

Kétség kívül a sci-fi szerzők élvonalába tartozik Arthur C. Clarke, Frank Herbert és Isaac Asimov. Mellettük is lehetne még említeni olyan szerzőket, akik gondolkodásra ingerlő, szórakoztató, nagyszerű stílusban megírt könyveket tettek le az asztalra, de talán mindenki egyetért abban, hogy Asimov, Herbert és Clarke a sci-fi élvonalát képviseli – ha esetleg azt már nem is állítjuk róluk, hogy a legjobb három szerzőről van szó (mondjuk Heinlein vagy Lem rovására osztva ki a dobogós helyeket).

Herbert Dűne könyvei a sci-fi valódi mesterművei, annál inkább sajnálhatjuk, hogy a szerzőnek nem sikerült befejeznie a Dűne első kötetéből kinövő könyvsorozatot. Sajnos Herbert viszonylag fiatalon hunyt el, de legalábbis voltak még ötletei az asztalfiókban. A Dűne világa egy kimeríthetetlen fantáziavilág, nem véletlen, hogy megálmodójának (vagy megteremtőjének) sokan léptek a nyomába, és bővítették új kötetekkel a hat könyv után torzóban maradt Dűne-sorozatot.

Asimov az Alapítvány-trilógia miatt lett világhírű szerző, hiszen a köteteket számtalan nyelvre lefordították. Talán értelmetlen és reménytelen lenne megválaszolni azt a kérdést, hogy miben áll Asimov Alapítványának elképesztő sikere. Egyrészt nyilvánvalóan nem lehet megfogni egy tényezőt, amely ezeket a mesterműveket kiemel a sci-fi-könyvek közül, másrészt Asimov nem csak az Alaptvánnyal, de más köteteivel is igen magasra tette a mércét – vagyis kiválósága nem csupán egy kötetben vagy egy témában mutatkozott meg. Igazán sajnálhatja, aki nem tud jól angolul, hogy Asimov munkáinak egy részéhez nem fér hozzá. Ugyanakkor igaz, hogy a csúcsokat jelentő Asimov-könyvek mind hozzáférhetők magyarul.

Arthur C. Clarke sajnos a fenti két szerzőhöz hasonlóan nincs már velünk. 91 éves koráig élt a sci-fi csodás mestere, aki húszéves korában kezdte publikálni műveit, és élete semmiképpen sem egy foteltudós és fotelíró élete volt. Sci-fi szerzőként ledoktorált, tudományos kutatásokban vett részt, a háborúban tanította a katonákat a radar használatára, felfedezte egy ókori templom romjait Srí Lanka mellett, sikeres szerzőként 1979-ben bejelentette, hogy nem ír többet, 1988-tól főleg társszerzőként dolgozott izomsorvadásos betegsége miatt, 1994-ben Nobel-díjra is felterjesztették – de nem irodalmi, hanem békedíjra. Kisbolygót neveztek el róla, 1998-ban lovaggá ütötték. Egyedülállóan érdekes pályája során hála istennek egyedülállóan érdekes könyveket írt, és Clarke kötetei a sci-fi irodalom legkiválóbb alkotásai közé tartoznak.

Clarke-hoz kapcsolódva adódik, hogy megemlékezzünk néhány olyan kötetről, amelyeket jobban ismerünk a hozzájuk kapcsolódó filmek miatt, mint saját jogukon. Aligha szentségtörés kijelenteni, hogy a Star Wars (vagy Csillagok háborúja), a Predator és az Alien könyvekről alig tudnának páran, ha nem készültek volna belőlük színvonalas és/vagy látványos művek, amelyek a hátukon viszik a könyveket. A Csillagok háborúja sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy a világot bemutató kötetek száma 400-on is túl van, és folyamatosan nő. Ilyen népszerűségnek egyetlen sci-fi-világ sem örvendhet, és hiába fanyalognak egyesek a Star Wars könyvek egyenetlen színvonala és a Csillagok háborúja világában játszódó képregények miatt, ezek népszerűsége szentesíti létezésük értelmét.