Ítélet első látásra

2015-04-16 at 13:04

Azt mondják, a látszat a csal, nem a ruha teszi az embert, és a külső nem számít. Akkor mégis miért vagyunk kitéve ennyi előítéletnek? Lehet, hogy ezek nem mások, mint tartalmatlan közhelyek? Lehet, hogy igenis az vagy, amit felveszel, ergo nem csal a látszat, és nagyon is számít a külső?

Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy aki pusztán a külső alapján ítél meg egy embert, bizony meglepődhet – bár számára a csalódás legtöbbször pozitív lehet. Igaz, ezt legalább olyan nehéz feldolgoznunk, mint amikor a szó szoros értelmében csalódunk valakiben. A magyar nagyon előítéletes nép – szeretünk megbotránkozni és hitetlenkedni, ha valami vagy valaki eltér a megszokottól.

Mindenhol utolérnek minket ezek a negatív sztereotípiák: miközben reggel álmosan zötykölődünk a metrón, az egyetemen, a munkahelyünkön és a bevásárlóközpontban. Döbbenetes, milyen sok – skatulyákba zárt – embert nem értünk. Ugyanis legtöbbször csak azokkal az embercsoportokkal szemben vagyunk előítéletesek, amelyekről keveset tudunk – elemezzük, próbáljuk megérteni őket, esetleg még tartunk is tőlük. Mások rosszallását kivívhatjuk külső megjelenésünkkel: például, ha tetoválások vagy piercingek díszítik testünket, de az is elég lehet, ha csak fekete ruhákat hordunk és erősebben sminkelünk.

Természetesen a szőke cicababákon, a műkörmös, műhajú, műfenekű, ’made in China’ felirattal azonban még így sem rendelkező nőkön, és a kopasz, televarrt, kétajtós szekrényre hajazó férfiakon is előszeretettel élezzük nyelvünket. Vannak azonban szituációk, amikor a fent említett „bűnök” egyikét sem követjük el, mégis hátrányos megkülönböztetés ér minket. Karrierépítés szempontjából sokszor elég, hogy nőnek születtünk. Üvegplafon-effektusnak nevezik, amikor nőként – az egyenjogúság szellemében – látjuk magunk előtt a lehetőségeket, akár a vezetői pozíciót is, azonban női munkavállalóként mégis falba ütközünk, amikor megpróbálunk feljebb jutni a szamárlétrán.
Sajnos még mindig sok példa van rá, hogy a férfiak ugyanazért a munkáért, ugyanabban a pozícióban több pénzt keresnek egy-egy munkahelyen, mint női társaik. A kérdés joggal merül fel: miért? Hiszen egyenlő erőfeszítésekért egyenlő fizetés járna – nemtől függetlenül. Magyarországon a felsővezetői pozíciók mindössze 3 %-át töltheti be a gyengébb nem – egyelőre.

Kutatók szerint az előítéletesség kialakulásának esélye annál alacsonyabb, minél műveltebbek vagyunk. Mielőtt azonban elkezdenétek önismereti tréninget tartani, fontos megjegyezni: a sztereotípia szükséges rossz. A szociálpszichológusok úgy tartják, ezek segítenek nekünk megérteni a környezetünket azáltal, hogy a körülöttünk lévő világot különböző csoportokba rendezik a fejünkben. Kifogásnak nem is rossz, nem igaz?

Szöveg: Gyurkovszky Dóra