Ez itt az új szobád! – Költözködés a gyermek szemszögéből

2014-11-17 at 10:40

Költözés gyerekszemmel

Ha családod van és költöztök, biztosan egy csomó kérdés merül fel benned a gyerekekkel kapcsolatban. Vegyük a legsimább helyzetet: a család együtt költözik, nem túl messzire, az ovi és a suli ugyanaz marad, rokonok továbbra is a megszokott távolságban. Semmi nem változik, csupán a lakókörnyezet. Még ha jobb, nagyobb, esetleg kertes házba is költöztök, a gyerekek egy kicsit tartózkodóak lehetnek eleinte. Ők a pillanatnak élnek, nem látják előre az új lakhely előnyeit, csak a megszokott környezet hiányát érzékelik. Mindnyájan, akik panelben nőttek fel, ismerik az érzést: soha nem fogjuk elfelejteni a linóleummal borított előszoba jellegzetes illatát, vagy a vezetékek semmivel össze nem téveszthető zenélését. Egyszerűen beépült, és bár felnőtt fejjel hálát adunk az égieknek, hogy kiszabadultunk, mindig marad egy kis nosztalgia. Gyerekként hatalmasnak találtuk a 36 négyzetmétert, mély tó volt a kád, rettenetesen magas a plafon, az előszoba hosszú bicikliterep. A felnőttek szempontjai a gyerekek számára érdektelenek, ezért ne várjuk, hogy rögtön örömmel fogadják a változás hírét.

Mikor költözködésre kerül a sor, a gyermeket kiszakítjuk abból a környezetből, amit eddig a sajátjának tekintett. Nagy feladat szembesülni a ténnyel: eddig itt laktunk, de most idegenek foglalják el a helyünket és már soha nem jöhetünk vissza. Mi pedig máshol leszünk otthon, nem balra kanyarodunk ovi után, hanem jobbra, az eddigi bolt és játszótér is kiesnek majd. A kicsi persze hamar megbarátkozik a gondolattal, ha a biztonságérzete megvan, tehát a család körülötte tevékenykedik és bevonja őt is a folyamatba.

A gyermekekben néha különös szorongások ébrednek. Talán sokáig nem biztosak abban, hogy őt is viszik-e, vagy neki maradnia kell. Ha a rumli közepén nem akarjuk kerülgetni, és a nagyiékhoz kvártélyozzuk, előfordulhat, hogy felötlik benne a gondolat: a család nélküle megy el valami ismeretlen helyre. Ezek a szorongások gyakran rejtve, lappangva mérgezik a picinyek lelkét, a temperamentumosabb gyerekek hirtelen égetnivalóan rosszak, a csöndesebbek magukba fordulók, mosolytalanok lesznek. Ha időt szánunk a beszélgetésre, hagyjuk egy kicsit megnyílni őket, a segítségüket kérjük és bizonyos döntéseket ők is meghozhatnak, nagyon megkönnyítjük számukra ezt az ellentmondásos időszakot. Az óvodás dönthet például az új szobája falszínéről, esetleg kiválaszthatjuk együtt az új függönyt. Az egyik kedvenc baba előremehet az új szobába, és ott várhatja kis gazdáját.

Ha a testvérek eddig együtt laktak, és ragaszkodnak egymáshoz, ne válasszuk szét rögtön őket! Míg tart a felfedezési időszak, aludhat a család együtt a nappaliban, hogy ki-ki a maga tempójában válhasson részévé az új otthonnak. A gyerekek nagyon nagynak találhatják a kényelmesebb lakhelyet, esetleg félnek az új zajoktól, a lámpa másképp világít be, az ágy másfelé áll. Ilyen helyzetekben szükség van a szülők megnyugtató jelenlétére. Számítsunk rá, hogy nem a költözés napja lesz a legnehezebb a gyerekek számára. A kisebbek esetleg pár hét múlva is kérdezgetik, hogy mikor megyünk már haza? Esetleg sokáig nem hajlandók ott aludni a szeretett nagyszülőknél sem.

Mindezek ellenére fontos, hogy a költözés napja milyen hangulatban telik. Ha a kicsinyek azt látják, hogy örömmel, nyugodtan, magabiztosan készülődünk, a költöztetők vigyáznak a felbecsülhetetlen értékű és majdnemhogy szállíthatatlan legóvárra, hamar felismerik, hogy a költözés nagy játéklehetőség is. Ilyen rumlit eddig úgyis csak ők voltak képesek összehozni.