Az élet tanítója: a kosárlabda

2014-09-22 at 11:38

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kosárlabda az amerikaiak sportja. Ugyanakkor a világ számos részén játsszák már, Magyarországon is. A kosárlabda sebessége és a játékosok kreativitása a nézők számára rendkívül látványos játékot eredményez, így nem csoda, hogy egyre többen rajonganak érte.
A ma ismert játékot a 19. század végén egy kanadai tanár, Dr. James Naismith alakította ki. A pályán két öt főből álló csapat játszik 4×10 percen keresztül, a céljuk pedig az, hogy minél többször dobjanak kosárra. Az előtt több 100, illetve 1000 évvel is játszottak hasonlót az amerikai bennszülöttek, a maják, az aztékok, és a mexikói olmékok. Persze akkoriban még nem voltak professzionális felszerelések és speciálisan kialakított pályák sem.

A kosárlabdára ma már egy külön iparág épült. A kosarasok speciális ruházatok, cipők, és különböző méretű, színű labdák közül válogathatnak. A gyerekeknek külön készítenek kis méretű labdákat (3-as), ugyanúgy mint a felnőtt nőknek (6-os). A férfiaké a legnagyobb 7-es méretű labda (melynek kerülete 75–78 cm, tömege 567–650 g), ezt kell a 3 méter magasságban levő kosárba dobni.
Minden nagyvárosnak van egy csapata, akik eljárnak a különböző szintű (megyei, országos, világ/olimpia) versenyekre. Az utánpótlás edzés folyamatos és a hazai pályák kiépítése is egyre inkább megfelel egy profi NBA stadionnak.

NCAA Stadion - Utah State

Azok akik csapatsportot űznek, az élet más területein is jobban szerepelhetnek. Nézzük milyen párhuzamok vannak a kosárlabda és a való élet között, miket tanulhatunk általa:

  • Ugyanúgy, ahogyan a kosárban, úgy a való életben is előbb meg kell tanulnunk az alapokat, meg kell határoznunk a célt, és ki kell jelölnünk azt az utat, hogy hogyan szeretnénk azt elérni.
  • Szellemileg és fizikailag egyaránt felkészültnek kell lennünk. Egy élsportoló pontosan tudja, hogyha nem áll pozitívan egy meccshez, akkor hiába remek a fizikai erőnléte, akkor sem fog jól teljesíteni.
  • Önzetlenség. Minden csapatnak önzetlen játékosokból kell állnia, akik támogatják egymást, hogy közös erővel jussanak előrébb. Mindenkinek a saját “szerepét” kell játszania a győzelem érdekében. A kiemelkedő egyéni sikerek úgysem vezetnek egyedi elismeréshez, mindig az egész csapatot jutalmazzák. (Remek példa erre Michael Jordan, aki hiába szerzett 63 pontot egy mérkőzésen, a végén a Boston Celtics-től mégis kikaptak. Addig amíg nem tanult meg a csapattársaival együtt dolgozni, csupán egyéni rekordokat döntögetett.)
  • Az életben sok olyan kihívással találhatjuk szembe magunkat, melyekre nem számítottunk, vagy, amihez egyre újabb technikákat kell alkalmaznunk. Ilyenkor, ahogy egy jó sportoló is teszi, meg kell állnunk és végig kell gondolnunk mi is lenne a legmegfelelőbb döntés.
  • És végül, ami a legfontosabb, hogy soha nem szabad feladnunk. Számtalan mérkőzést előre megjósolnak a hozzáértők, de a játékosok attól még felmennek a pályára és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezen a “jóslaton” változtassanak.